Szomorúan olvasom a Typotex Kiadó honlapján a
gyászhírt: Votisky Zsuzsa, a Typotex Kiadó alapítója és vezetője január 5-én
elhunyt. Talán nem vagyok nagyon elfogult, ha azt írom, fontos és remek könyvműhelyet működtetett. Már mielőtt megismerkedtünk volna, izgalommal figyeltem a kiadó könyveit, különösen miután Douglas R. Hofstadter Gödel, Escher, Bach című könyvét Amerikában megvettem, aztán hazatérve megdöbbenve láttam, hogy amíg kint voltam, ő lefordíttatta és kiadta - vagyis nem kell tovább szótároznom. Aztán ott volt még Joseph Brodskytól a Velence vízjele és Daniel Arasse több könyve is.
Naná, hogy igent mondtam, amikor sok évvel ezelőtt megkért, hogy rajzoljak a kiadójának könyvborítókat, aztán amikor elolvasta
néhány írásomat fölajánlotta, hogy a kiadójában azok is megjelenhetnek. A fenti három
könyvemet neki köszönhettem.
A múlt év vége felé megbízott, hogy egy készülő
könyv címlapjára rajzoljam le az extravagáns francia matekzsenit, Cédric
Villanit. Amikor átküldtem, annyit válaszolt: Király!!! Utolsó levélváltásunk Velencéről és a
rinocéroszokról szólt. Nyugodjon békében, Zsuzsa!
2 megjegyzés:
Igaza volt Votisky Zsuzsának és ismeretlenül is nagyon sajnálom, hogy elment. A matekzseniről készített rajz tényleg "Király". A blog szerzője pedig nem elfogult, valóban kitűnő műhely a Typotex Kiadó. Fantasztikus, igényes kiadványokat jelentet meg és az üzletük is kellemes hely. A képen látható három könyvet már olvastam.Zseniális!Köszönet!
Nagy zavaromban észre sem vettem, hogy a "király" szót tőlem idézte Zsuzsa, aztán amikor mégis rájöttem, ... "k" ... hogy én meg Esterházyt citáljam. Utolsó Typotexes könyvemből,a Szent Rinocérosz gyermekeiből valók a mondatok: "Király. Név, de most inkább legyen jelző: király! Úgy mint klassz, okés, csúcsszuper, kúl, zsír, sirály, istencsászár, oltári, frankó, tuti, űberkafa, pöpec, príma, baró, eszméletlen, haláli, brutál, menő, ütős, fasza, pompás, fain, fantasztikus, pazar, vagány, frenetikus, csodás, parádés, ász, atom, tutkeráj, észbontó, döfi. Na, ebbe a sorba illeszteném a szürkét is. A király szó kiejtése egyébként hasonlít a Király név kiejtéséhez, csak az á betűt egy kicsit tovább kell nyújtani. Így: kirááály. A kiejtéssel momentán nem is foglalkoznék tovább (egy ilyen méltatásban amúgy is méltatlan lenne azt az Izland elleni meccsen történt kiejtést fölemlegetni), azzal azonban igen, hogyan gazdagodik a nyelvünk." A teljes írásért ide tessék kattintani: https://issuu.com/utisz/docs/a_sz__rk__r__l
Megjegyzés küldése